Sütőtökös császármorzsa - malagás mazsolával és mézzel

hát ez nagyon finom lett:) tényleg, amikor megkóstoltam, teljes megelégedéssel nyugtáztam a fűszerek és sütőtök harmóniáját egy morzsában, ami azért narancsos, gyömbéres, fahéjas, mézes illatokat és ízeket is produkál. Rájöttem:) egy desszertnél  milyen fontos, hogy amikor megszagoljuk valami fenséges illatokat érezzünk! és ez nagyon jó szagú volt!  Egy ideje nyomasztott:), hogy nekem sütőtökös morzsát kell csináljak, ha a fene, fenét eszik akkor is:) úgy látszik ez nem volt véletlen, mert az ízében sem csalódtam:)


hát tudom, ennyi mosoly jel miatt már felkéne akasztani, mármint nem volt türelmem végig olvasni azt a hosszú-hosszú cikket és komment hegyeket arról, hogy milyennek is kéne lennie egy bloggernek vagy milyennek nem, na ezzel sajna tényleg nincs már időm foglalkozni. Egyébként egyszer ha tenger időm lesz majd elolvasom:) de cserébe azért én továbbra is főzök egy kicsit mániásabban mint az átlag, sőt ezt még le is írom!

Hozzávalók:
150 g sült sütőtök, ha finom édes az a legjobb
1 ek gyümölcs cukor
5 ek liszt
2 ek búzadara
1 csésze tej

3 tojás
1/2 bio narancs reszelt héja
1 tk reszelt gyömbér
1 tk őrölt fahéj
2 ek vaj
csipet só

5 dkg mazsola
2 ek spanyol malaga bor, de szerintem, jó lehet tokaji aszúval, jobb konyakkal is

tetejére 2-3 ek méz


A mazsolákat a mikroban pár másodperc alatt meg melegítem, majd leöblítem róla a vizet és rá löttyintek egy kis finom édes malagabort. A tojásokat ketté választom. A tojássárgához adom a korábban megsütött és botmixerrel pürésített tököt, amiben azért hagytam egy kis husit is a tök csodás rostjaiból és a tejet, majd jól elkeverem. Belereszeltem a narancshéjat, körömnyi gyömbér darabkát, egy kanálnyi gyümölcs cukrot, csipet sót és a fahéjat is. A tojásfehérjét kemény habbá verem, először kb. az 1/3-ad tojásfehérje habot hozzákeverem a sütőtökös, már a fűszerektől illatozó tojásos masszához. Óvatosan keverem, hogy ne törjön össze. Egy serpenyőben megolvasztom a vajat, egy picit emelek a hőn és beleöntöm a massza felét. Várok pár percig míg az alja megszilárdul és szépen megpirul, aztán megfordítom egy vagy két darabban, aztán egy pár percnyi pirulás után, falatnyi darabokra szedem a fakanállal. Ma a az egyik kolléganőmmel értekeztem a császármorzsa sütési technikáját illetően és ő a folyamatosan kavargatós, majd a végén apró morzsává szétesős módszert alkalmazza, fele-fele arányú búzadara és liszt mennyiséggel, hát legközelebb kipróbálom úgy is egy kis barack lekvár társaságában (csak, hogy kedves barátnőm is megnyugodjon, hogy hagyományos kajákat is lehet nálam találni:)
Tálalásnál megszóróm bőségesen a malagás mazsolával és meglocsolom egy kis mézzel is.

A receptet már régóta a Macitól korábban ellesett és több ízben kipróbált császármorzsa recept módosításaival sikerült össze tenni. Most szilva szezonban már csináltam, olyasmi szilvás karamellás szósszal is mint Macinál, nagggyon finom úgy is.

Kéksajtos krém, ricottával és körtével

Reggelire és ebédre is ez volt a menü egy ráérősebb szombaton. Amint elköszöntünk és a szendvicseivel pecázásra bocsátottam a fiút, a reggeli mézes kávé után éreztem, hogy rám is rám férne valami táplálék. A hűtőben matatva, egy helyes darabka kéksajtot vettem ki egy kis vaj és ricotta társaságában és nézegettem, hogy milyen formán egyem meg őket:) Szendvicskrém készült belőle kétféle.

Hozzávalók
2-3 adag

35 g vaj
30 g francia kéksajt, vagy bármilyen szimpatikus márványsajt, rokfort és egyebek
50 g ricotta
pici só, bors

Ezeket összekevertem és kaptak egy zümit a botmixerrel, majd a felét jól megettem egy fél fürt szőlővel reggelire.

Aztán elmentem egy kicsit nézelődni a hozzánk közelebb eső piacra, bár a Nagycsarnokot azért jobban szeretem, de most lusti voltam elmászni oda. Itt kaptam végre birsalmát, amire nagyon rávagyok pörögve, vettem még egy kis csípős paprikát is a hűtőben aszalódó kápiák mellé, amelyek egész tűrhető állapotban várják jobb sorsukat, hogy végre ledaráljam őket, bár mire szereztem darálót, az is kisebb logisztikai hadművelet volt. Mostmár csak a megcsinálás hiányzik. Szóval haza értem még néhány szépséggel és már újra éhes voltam, mert jócskán elnézelődtem az időt. Előrekerült a krém második fele, de most tettem bele egy nagyobb darab zamatos, édes körte negyedét, azzal jól összekevertem és egy szelet kenyérrel megebédeltem:)

Padlizsános cukkinis kusz-kusz

Sokszor készítek magamnak ebédre valami egyszerű ételt, ami általában zöldségfélékből és bulgurból/kusz-kuszból vagy valamilyen rizsből vagy lencse féléből áll. Ezekből dobálom a wokba illatos fűszerekkel éppen a hűtő tartalma és kedvem szerint ami tetszik vagy megkívánom.

Ez az étel most így alakult:


3 vastag karika padlizsán

5-6 karika cukkini

1/2 lilahagyma

1/2 csípős kápia paprika

1 tk kurkuma

1 kis maréknyi bazsalikom

1 tk fahéj

3 ek kusz-kusz



Előkészítettem a zöldségeket: a lilahagymát felszeleteltem, a padlizsánokat felkockáztam, a cukkini karikákat pedig félbe vágtam, a csípős kápiát kis kockákra aprítottam.

Wokban olajat hevítettem, rádobáltam a zöldségeket, sütöttem őket amíg épphogy megpuhultak és egy kicsit meg is pirultak. Fűszereztem a kurkumával és a fahéjjal, valamit a bazsalikommal. Végezetül hozzákeverem a kusz-kuszt és öntöttem hozzá kb. fél dl vízet, jól átkeveretem és lefedtem egy fedővel a wokot és úgy hagytam legalább 15 percig pihenni. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a kusz-kusz megpuhuljon és az étel elkészüljön és már dobozolhattam is be másnapra az irodába ebédre.

Házi kechup

Akik közelről ismernek tudják, hogy régebben, kb. csak a gyümöcs levest nem ettem kechuppal:) a hús/krumpli variációkat mindig, de szedvicseket, sőt a rántottát is csak kechuppal tudtam megenni. Aztán nagy nehezen lejöttem róla:), de azért a rántottához még most is nagyon szeretem. Ezért is tervezgettem, hogy kipróbálók egy házi változatot, mert azért a boltiból a jobb félék elég drágák. Egy Jamie receptet használtam, egy picit módosítva, ahhoz amit találtam otthon.

Hozzávalók

4 fej hagyma

2 tk édeskömény

2 csapott ek koriandermag

4 szem szegfűszeg

2 ujjnyi gyömbér

4 gerezd fokhagyma

1 csípős kápia paprika (eredetileg 1-2 chilipaprika)

800 ml házi krémes paradicsom főzet (vagy 1kg paradicsom)

750ml bio paradicsom lé (Natur*pur spar-ból, eredetileg 1l olasz paszírozott paradicsom)

1 dl balzsamecet, 1 dl fehérbor ecet (eredetileg 2.5 dl vörösborecet)

15 dkg gyümölcscukor (eredetileg 20 dkg barnacukor)

egy csokor bazsalikom

csipet só, bors

A hagymát felaprítottam és kb. 10 perc alatt olajon megfonnyasztottam. Mozsárban összetörtem az édesköményt, koriandermagot és a szegfűszeget és a hagymához adtam, belereszeltem a gyömbért és a fokhagymát is. A csípőskápiát apróra szeleteltem és a hagymához adtam, picit átkevergettem. Aztán hozzáadtam a többi hozzávalót is a paradicsomleveket, gyümölcscukrot, eceteket, a bazsalikomnak csak a szárát, de a levelét félre tettem, sóztam és borsoztam. Kb. 40 percig főzögettem szelíden, aztán botmixerrel pürésítettem. A bazsalikom leveleket apróra vágtam és végül azt is hozzáadtam, mivel nem készült ipari mennyiség most nem csírátlanítottam üvegeket, de legközelebb fogok.

Nagyon finom, ám eléggé fűszeres kechupom lett, nagyon eltudom képzelni hallal például, de rántott csirkeszárnnyal már teszteltem, úgy is teljesen jó:))

Kékszőlő krém - Otello curd:)

Amint megláttam a Trinity VKF kiírását, nem kellett gondolkodnom azon, hogy mi lesz az amit készítek, bár rengeteg borral készült finomság is eszembe jutott, de ezek helyett maradt erre a hétvégére a kellemes borozgatás Etyeken:) és egy süti ami ezzel a krémmel készült.

A kékszőlőt nagyon szeretem, ebben az időszakban, rengeteget tudok belőle megenni, de mégis ez a krém..:) . Szinte "mániámmá" vált mire eljutottam addig, hogy végre lett időm, energiám, hogy elkészíthessem. Nagyon készültem rá és amikor megláttam és megkóstoltam...hát el voltam varázsolva. Sokáig örömködtem és gyönyörködtem a színében. Az íze sűrített szenvedély, olyan féle ami az embert motiválja, nyugtalanítja, ha elfelejti, újra az eszébe juttatja, hogy igen neked el kell készítened, nincs apelláta, nincs mese...hát így voltam én ezzel.

Az alapötlet, hogy a hagyományos citrom krém a lemon curd, elkészítéséhez más gyümölcsöt hasnáljak, Domestic Godesstől származik, nagyon felcsigázott, amikor nyáron megláttam nála a Ribizli curd című bejegyzéstét, tudtam, hogy ezt mindenképp szeretném megkóstolni egyszer, így jutott eszembe, hogy az egyik kedvencemből kékszőlőből készítsem el.


Hozzávalók:

40 dkg kékszőlő
3 tojássárgája
14 dkg gyümölcscukor
10 dkg vaj

Vizet forralok egy lábasban, aminek a tetejére egy tálat teszek és mehet minden hozzávaló bele, ügyelni kell, hogy ne legyen túl forró, mert akkor kicsapódhat a tojás. Kevergetem szorgosan és amint a cukor felolvad a keverékben, alacsonyabb hőfokon, sűrűn kevergetve főzögetem tovább. A szőlő szemeket néha egy kicsit megnyomkodom, hogy ne maradjanak egyben. Kb. egy fél órányi főzés után jónak nyilvánítom. Amint egy kicsit kihűlt szűrűn átszűröm. 2 hétig hűtőben eláll, nálam már egy kicsit több mint egy hete a hűtőben van, de a két hetet nálunk sem éri meg.

Felhasználását tekintve sokféle édességben eltudom képzelni, én sütöttem most hozzá egy kevert piskótát, de piskótatekercsben, keksztöltelékben, kéksajt mellé egy két pötty vagy csak úgy ...

Kedvenc körtés salátám

Az idő kímélő gyors és finom fogások legjobbjai közé tartozik nálam ez a saláta. Mindig készítem ősztájékán, de télen is többször a tányéromra kerül, mert egyszerűen nem tudok betelni a kéksajt/körte variációval annyira jó! Ez most a legegyszerűbb változat, de kiegészülhet még csirkével és vagy dióval, esetleg egy kis szőlővel, lilahagymával, most kolozsvári szalonna társult hozzá és az anyukámék hatalmas körte fájáról származó zamatos körte. Számomra ez az étel isteni!!

Hozzávalók:


1/4 jégsaláta

40 g francia kéksajt

20 g kolozsvári szalonna

tálaláshoz balzsamecet

és pirítós



Hát az elkészítés csak annyi, hogy a salátát összetépkedem falatnyi darabokra, a sajtot és a körtét felkockázom, a szalonnát megpírítom, aztán mindent összekeverek és nem kis élvezettel elfogyasztom:)!

Duna-delta: Sulia, Horezu, Sarmizegetusa

Hosszabb idő óta idén nyáron mentünk úgy messzebbre, amikor az ember tényleg kizökken a hétköznapokból, többek között Sulinán a Duna-deltában jártunk, ahol a duna a fekete tengerbe ömlik. Gyönyörű szép tájakat, madarakat, virágokat láttunk, de beszéljenek a képek, sajnos a madarakról nem sikerült sztár fotókat gyártanom, pedig regeteg félét láttunk szebbnél-szebbeket, még a „boldogság kék madara” is előttünk riszált, de mire kattintottam volna már tovább is suhant.

A sok-sok látnivaló mellett, persze jókat is ettünk. Első számú kedvencemmé váltak a csorba levesek, számtalan variációja létezik, kóstoltunk halasat, csirkéset, borjúhúsosat, tököset:), és még a híres ciorba de burta-át a pacal levest is megkóstoltam és nagyon ízlett! A csorba levesek elmaradhatatlan tartozéka volt a hosszú méregerős paprika (imádom:)), tejföl és vagy a muzsédj névre hallgató, a gretár (óriási roston sült hús) mellé is kínált , zseniális fokhagyma szósz. Biztos, hogy készítek majd ilyet, de a csorba leveseket is tervezem kipróbálni. Úton-útfélen viszont nem annyira bőséges a kínálat, a csorba leveseken kívül a szokásos krumpli/hús felhozatal mellett találkozhat az éhes vándor a mici nevezetű fasírtkával, amiből találkoztunk jobbal és rosszabbal is, ezekután lett gyíkhús a neve:) ez annyira nem lett a kedvencem, bár egy házi verzióval megpróbálkozhatnék, mert sertés, marha és birkahúsból készül, szóval alapvetően nem hangzik rosszul.

A tengerparton ettünk apró kis sült halakat, fokhagymával és citrommal, azok is finomak voltak, bár némelyik nagyon nézett a szemeivel, aztán megbirkóztam a dologgal, mert ha úgy ettem, hogy nem néztem rá, akkor minden rendben volt:) A párnapnyi szép élményünk után búcsút vettünk a deltától és mentünk vissza a szárnyashajóval egészen Tulcsáig, mert hogy autóúton nem lehet megközelíteni a deltát csak hajóval, szóval Tulcsától célba vettünk Sarmizegetusa-t, ahol a Zamolxe nevezetű kis családi panzió kedves, ismerős házigazdái vendégszeretetét élvezzük szintén pár napig. Részünk volt egy disznóvágásban is és itt sikerült erdei áfonyát szerezni. Az úton Sarmi felé, többek között megálltunk Horezuban, ahol egy meseszép kolostort és gyönyörű kerámia edényeket láttunk. Sikerült is választanom ezt a szép nagy cserép edényt,hozzáteszem nem volt egyszerű, mert római tálak és egyéb cserepek is nagyon mozgatták a fantáziámat, de aztán visszafogtam magam és a közel egy órányi ezt kérem, nem-nem is inkább azt után, kiválasztottam őt, amiben azóta már készítettem is egy nyúlból készült leves-egytál étel féleséget és töröm a fejem, hogy mit is kéne még benne csinálni...

Végezetül pedig még egy kép Iván kutyáról, amit pancsol a Fekete tengerben és közben ugatott, hogy nézzétek uszom:))))