2009. szeptember 21., hétfő

Duna-delta: Sulia, Horezu, Sarmizegetusa



Hosszabb idő óta idén nyáron mentünk úgy messzebbre, amikor az ember tényleg kizökken a hétköznapokból, többek között Sulinán a Duna-deltában jártunk, ahol a duna a fekete tengerbe ömlik. Gyönyörű szép tájakat, madarakat, virágokat láttunk, de beszéljenek a képek, sajnos a madarakról nem sikerült sztár fotókat gyártanom, pedig regeteg félét láttunk szebbnél-szebbeket, még a „boldogság kék madara” is előttünk riszált, de mire kattintottam volna már tovább is suhant.
A sok-sok látnivaló mellett, persze jókat is ettünk. Első számú kedvencemmé váltak a csorba levesek, számtalan variációja létezik, kóstoltunk halasat, csirkéset, borjúhúsosat, tököset:), és még a híres ciorba de burta-át a pacal levest is megkóstoltam és nagyon ízlett! A csorba levesek elmaradhatatlan tartozéka volt a hosszú méregerős paprika (imádom:)), tejföl és vagy a muzsédj névre hallgató, a gretár (óriási roston sült hús) mellé is kínált , zseniális fokhagyma szósz. Biztos, hogy készítek majd ilyet, de a csorba leveseket is tervezem kipróbálni. Úton-útfélen viszont nem annyira bőséges a kínálat, a csorba leveseken kívül a szokásos krumpli/hús felhozatal mellett találkozhat az éhes vándor a mici nevezetű fasírtkával, amiből találkoztunk jobbal és rosszabbal is, ezekután lett gyíkhús a neve:) ez annyira nem lett a kedvencem, bár egy házi verzióval megpróbálkozhatnék, mert sertés, marha és birkahúsból készül, szóval alapvetően nem hangzik rosszul.
A tengerparton ettünk apró kis sült halakat, fokhagymával és citrommal, azok is finomak voltak, bár némelyik nagyon nézett a szemeivel, aztán megbirkóztam a dologgal, mert ha úgy ettem, hogy nem néztem rá, akkor minden rendben volt:) A párnapnyi szép élményünk után búcsút vettünk a deltától és mentünk vissza a szárnyashajóval egészen Tulcsáig, mert hogy autóúton nem lehet megközelíteni a deltát csak hajóval, szóval Tulcsától célba vettünk Sarmizegetusa-t, ahol a Zamolxe nevezetű kis családi panzió kedves, ismerős házigazdái vendégszeretetét élvezzük szintén pár napig. Részünk volt egy disznóvágásban is és itt sikerült erdei áfonyát szerezni. Az úton Sarmi felé, többek között megálltunk Horezuban, ahol egy meseszép kolostort és gyönyörű kerámia edényeket láttunk. Sikerült is választanom ezt a szép nagy cserép edényt,hozzáteszem nem volt egyszerű, mert római tálak és egyéb cserepek is nagyon mozgatták a fantáziámat, de aztán visszafogtam magam és a közel egy órányi ezt kérem, nem-nem is inkább azt után, kiválasztottam őt, amiben azóta már készítettem is egy nyúlból készült leves-egytál étel féleséget és töröm a fejem, hogy mit is kéne még benne csinálni...
Végezetül pedig még egy kép Iván kutyáról, amit pancsol a Fekete tengerben és közben ugatott, hogy nézzétek uszom:))))

2 megjegyzés:

  1. Végre! A várva-várt fotók!!!!
    Gyönyörűek!

    VálaszTörlés
  2. Sziiiiiiiiiiiia:))))
    Hát örülök, hogy tetszenek. puszi.a

    VálaszTörlés