2009. szeptember 30., szerda

Padlizsános cukkinis kusz-kusz


Sokszor készítek magamnak ebédre valami egyszerű ételt, ami általában zöldségfélékből és bulgurból/kusz-kuszból vagy valamilyen rizsből vagy lencse féléből áll. Ezekből dobálom a wokba illatos fűszerekkel éppen a hűtő tartalma és kedvem szerint ami tetszik vagy megkívánom.

Ez az étel most így alakult:


3 vastag karika padlizsán

5-6 karika cukkini

1/2 lilahagyma

1/2 csípős kápia paprika

1 tk kurkuma

1 kis maréknyi bazsalikom

1 tk fahéj

3 ek kusz-kusz



Előkészítettem a zöldségeket: a lilahagymát felszeleteltem, a padlizsánokat felkockáztam, a cukkini karikákat pedig félbe vágtam, a csípős kápiát kis kockákra aprítottam.

Wokban olajat hevítettem, rádobáltam a zöldségeket, sütöttem őket amíg épphogy megpuhultak és egy kicsit meg is pirultak. Fűszereztem a kurkumával és a fahéjjal, valamit a bazsalikommal. Végezetül hozzákeverem a kusz-kuszt és öntöttem hozzá kb. fél dl vízet, jól átkeveretem és lefedtem egy fedővel a wokot és úgy hagytam legalább 15 percig pihenni. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a kusz-kusz megpuhuljon és az étel elkészüljön és már dobozolhattam is be másnapra az irodába ebédre.

2009. szeptember 29., kedd

Házi kechup

Akik közelről ismernek tudják, hogy régebben, kb. csak a gyümöcs levest nem ettem kechuppal:) a hús/krumpli variációkat mindig, de szedvicseket, sőt a rántottát is csak kechuppal tudtam megenni. Aztán nagy nehezen lejöttem róla:), de azért a rántottához még most is nagyon szeretem. Ezért is tervezgettem, hogy kipróbálók egy házi változatot, mert azért a boltiból a jobb félék elég drágák. Egy Jamie receptet használtam, egy picit módosítva, ahhoz amit találtam otthon.


Hozzávalók

4 fej hagyma
2 tk édeskömény
2 csapott ek koriandermag
4 szem szegfűszeg
2 ujjnyi gyömbér
4 gerezd fokhagyma
1 csípős kápia paprika (eredetileg 1-2 chilipaprika)
800 ml házi krémes paradicsom főzet (vagy 1kg paradicsom)
750ml bio paradicsom lé (Natur*pur spar-ból, eredetileg 1l olasz paszírozott paradicsom)
1 dl balzsamecet, 1 dl fehérbor ecet (eredetileg 2.5 dl vörösborecet)
15 dkg gyümölcscukor (eredetileg 20 dkg barnacukor)
egy csokor bazsalikom
csipet só, bors

A hagymát felaprítottam és kb. 10 perc alatt olajon megfonnyasztottam. Mozsárban összetörtem az édesköményt, koriandermagot és a szegfűszeget és a hagymához adtam, belereszeltem a gyömbért és a fokhagymát is. A csípőskápiát apróra szeleteltem és a hagymához adtam, picit átkevergettem. Aztán hozzáadtam a többi hozzávalót is a paradicsomleveket, gyümölcscukrot, eceteket, a bazsalikomnak csak a szárát, de a levelét félre tettem, sóztam és borsoztam. Kb. 40 percig főzögettem szelíden, aztán botmixerrel pürésítettem. A bazsalikom leveleket apróra vágtam és végül azt is hozzáadtam, mivel nem készült ipari mennyiség most nem csírátlanítottam üvegeket, de legközelebb fogok.
Nagyon finom, ám eléggé fűszeres kechupom lett, nagyon eltudom képzelni hallal például, de rántott csirkeszárnnyal már teszteltem, úgy is teljesen jó:))

2009. szeptember 28., hétfő

Kékszőlő krém - Otello curd:)

Amint megláttam a Trinity VKF kiírását, nem kellett gondolkodnom azon, hogy mi lesz az amit készítek, bár rengeteg borral készült finomság is eszembe jutott, de ezek helyett maradt erre a hétvégére a kellemes borozgatás Etyeken:) és egy süti ami ezzel a krémmel készült.

A kékszőlőt nagyon szeretem, ebben az időszakban, rengeteget tudok belőle megenni, de mégis ez a krém..:) . Szinte "mániámmá" vált mire eljutottam addig, hogy végre lett időm, energiám, hogy elkészíthessem. Nagyon készültem rá és amikor megláttam és megkóstoltam...hát el voltam varázsolva. Sokáig örömködtem és gyönyörködtem a színében. Az íze sűrített szenvedély, olyan féle ami az embert motiválja, nyugtalanítja, ha elfelejti, újra az eszébe juttatja, hogy igen neked el kell készítened, nincs apelláta, nincs mese...hát így voltam én ezzel.

Az alapötlet, hogy a hagyományos citrom krém a lemon curd, elkészítéséhez más gyümölcsöt hasnáljak, Domestic Godesstől származik, nagyon felcsigázott, amikor nyáron megláttam nála a Ribizli curd című bejegyzéstét, tudtam, hogy ezt mindenképp szeretném megkóstolni egyszer, így jutott eszembe, hogy az egyik kedvencemből kékszőlőből készítsem el.


Hozzávalók:

40 dkg kékszőlő
3 tojássárgája
14 dkg gyümölcscukor
10 dkg vaj

Vizet forralok egy lábasban, aminek a tetejére egy tálat teszek és mehet minden hozzávaló bele, ügyelni kell, hogy ne legyen túl forró, mert akkor kicsapódhat a tojás. Kevergetem szorgosan és amint a cukor felolvad a keverékben, alacsonyabb hőfokon, sűrűn kevergetve főzögetem tovább. A szőlő szemeket néha egy kicsit megnyomkodom, hogy ne maradjanak egyben. Kb. egy fél órányi főzés után jónak nyilvánítom. Amint egy kicsit kihűlt szűrűn átszűröm. 2 hétig hűtőben eláll, nálam már egy kicsit több mint egy hete a hűtőben van, de a két hetet nálunk sem éri meg.

Felhasználását tekintve sokféle édességben eltudom képzelni, én sütöttem most hozzá egy kevert piskótát, de piskótatekercsben, keksztöltelékben, kéksajt mellé egy két pötty vagy csak úgy ...

2009. szeptember 23., szerda

Kedvenc körtés salátám



Az idő kímélő gyors és finom fogások legjobbjai közé tartozik nálam ez a saláta. Mindig készítem ősztájékán, de télen is többször a tányéromra kerül, mert egyszerűen nem tudok betelni a kéksajt/körte variációval annyira jó! Ez most a legegyszerűbb változat, de kiegészülhet még csirkével és vagy dióval, esetleg egy kis szőlővel, lilahagymával, most kolozsvári szalonna társult hozzá és az anyukámék hatalmas körte fájáról származó zamatos körte. Számomra ez az étel isteni!!

Hozzávalók:


1/4 jégsaláta

40 g francia kéksajt

20 g kolozsvári szalonna

tálaláshoz balzsamecet

és pirítós



Hát az elkészítés csak annyi, hogy a salátát összetépkedem falatnyi darabokra, a sajtot és a körtét felkockázom, a szalonnát megpírítom, aztán mindent összekeverek és nem kis élvezettel elfogyasztom:)!

2009. szeptember 21., hétfő

Duna-delta: Sulia, Horezu, Sarmizegetusa



Hosszabb idő óta idén nyáron mentünk úgy messzebbre, amikor az ember tényleg kizökken a hétköznapokból, többek között Sulinán a Duna-deltában jártunk, ahol a duna a fekete tengerbe ömlik. Gyönyörű szép tájakat, madarakat, virágokat láttunk, de beszéljenek a képek, sajnos a madarakról nem sikerült sztár fotókat gyártanom, pedig regeteg félét láttunk szebbnél-szebbeket, még a „boldogság kék madara” is előttünk riszált, de mire kattintottam volna már tovább is suhant.
A sok-sok látnivaló mellett, persze jókat is ettünk. Első számú kedvencemmé váltak a csorba levesek, számtalan variációja létezik, kóstoltunk halasat, csirkéset, borjúhúsosat, tököset:), és még a híres ciorba de burta-át a pacal levest is megkóstoltam és nagyon ízlett! A csorba levesek elmaradhatatlan tartozéka volt a hosszú méregerős paprika (imádom:)), tejföl és vagy a muzsédj névre hallgató, a gretár (óriási roston sült hús) mellé is kínált , zseniális fokhagyma szósz. Biztos, hogy készítek majd ilyet, de a csorba leveseket is tervezem kipróbálni. Úton-útfélen viszont nem annyira bőséges a kínálat, a csorba leveseken kívül a szokásos krumpli/hús felhozatal mellett találkozhat az éhes vándor a mici nevezetű fasírtkával, amiből találkoztunk jobbal és rosszabbal is, ezekután lett gyíkhús a neve:) ez annyira nem lett a kedvencem, bár egy házi verzióval megpróbálkozhatnék, mert sertés, marha és birkahúsból készül, szóval alapvetően nem hangzik rosszul.
A tengerparton ettünk apró kis sült halakat, fokhagymával és citrommal, azok is finomak voltak, bár némelyik nagyon nézett a szemeivel, aztán megbirkóztam a dologgal, mert ha úgy ettem, hogy nem néztem rá, akkor minden rendben volt:) A párnapnyi szép élményünk után búcsút vettünk a deltától és mentünk vissza a szárnyashajóval egészen Tulcsáig, mert hogy autóúton nem lehet megközelíteni a deltát csak hajóval, szóval Tulcsától célba vettünk Sarmizegetusa-t, ahol a Zamolxe nevezetű kis családi panzió kedves, ismerős házigazdái vendégszeretetét élvezzük szintén pár napig. Részünk volt egy disznóvágásban is és itt sikerült erdei áfonyát szerezni. Az úton Sarmi felé, többek között megálltunk Horezuban, ahol egy meseszép kolostort és gyönyörű kerámia edényeket láttunk. Sikerült is választanom ezt a szép nagy cserép edényt,hozzáteszem nem volt egyszerű, mert római tálak és egyéb cserepek is nagyon mozgatták a fantáziámat, de aztán visszafogtam magam és a közel egy órányi ezt kérem, nem-nem is inkább azt után, kiválasztottam őt, amiben azóta már készítettem is egy nyúlból készült leves-egytál étel féleséget és töröm a fejem, hogy mit is kéne még benne csinálni...
Végezetül pedig még egy kép Iván kutyáról, amit pancsol a Fekete tengerben és közben ugatott, hogy nézzétek uszom:))))

2009. szeptember 18., péntek

Csirke - citromos borsos, gyömbéres bundában

Úgy született ez az egyszerű csirke falat, hogy még régebben a kínaiból ismert bundásabb panír után néztem, így találtam egy sült banán receptet, aminek a tésztáját hasznátam ehhez. Mikor elkészült elképedve nézegettük a kis falatkákat, mert vicces állatfigurákat mintáztak, mi nagyon jókat szórakoztunk, hogy nézd ez egy halacska, ez meg egy röfi és egy pulyka, meg egy sárkány és egy rák, és-és ez meg egy bálna:))))) Szóval a fantáziánk szárnyalt és szegény páromnak alig engedtem, hogy neki lásson, nehogy megegyen valakit, anélkül, hogy lefotóznám. Egyébként nagyon finomra sikeredett és a citromosborsot nagyon megszerettem és elkészítem majd ha kifogy a "gyári", a házi verzióját is. Korábban használtam a citromos borsot már ebbe spagettibe és kéne ilyet is újra csinálni:)


Citromos borsos-gyömbéres panír

3 ek liszt

2 ek étkezési keményítő

1 tojássárgája

10 ek víz

1 ek olaj

csipet sütőpor

ujjnyi gyömbér reszelve

1 tk citromos bors (fehér és zöld bors, citrom, kurkuma és curry)

1 csipet só

1 csirkemell

borsó, répa köretnek

A bundához három evőkanál finomlisztet, két evőkanál keményítőt összekevertem, kevés sütőporral, a tojássárgájával, tíz kanál vízzel, és egy evőkanál olajjal, a citromborssal és gyömbérrel csomómentes tésztává kevertem. Belemártottam a falatnyi darabokra vágott csirkemellet és bő forró olajban megsütöttem. Köretnek wokban pár ek vízben pároltam a répát és a borsót pici sóval, aztán amikor elforrt alóla a víz, kicsit meg is sütöttem, de még roppanós maradt mindkettő.

A panír receptje Wang Qiang mestertől származik.


2009. szeptember 17., csütörtök

Sárgarépa főzelék - szalonnás fehérrépa fasírttal




Sokan felszisszennek a sárgarépa főzelék hallatára, de én imádom, mint ahogy az összes főzelékfélét, ez az egyik kedvencem, mégis talán ha egyszer csináltam korábban, gyerekkoromban nagyon sokat ettem. Mindkét répával szerencsém volt, mert finom édesek voltak. A fehérrépánál sokszor bele lehet futni fás, öregebb darabokba, hát azt ilyet nem ajánlatos használni. A szalonna nekem nagyon bejött a fasírtban, pár éve csináltuk a párommal a 90 napos diétát, na ott nem játszott volna a szalonna, de akkor jöttem rá, hogy zöldségekből milyen jó kis fasírtokat lehet riggyenteni, azóta is sokszor szoktam főzelékek mellé ilyet készíteni, nagyon széles a lehetőségek tárháza, brokkoliból, karfiolból egyenesen isteniek, de teszek majd fel biztos afféléket is.

Sárgarépa főzelék

Hozzávalók - 1 személyes mennyiséghez

2db sárgarépa – kb. 20 dkg
2 dl víz
½ dl tej
1 ek liszt
1 ek olaj
¼ bio leveskocka, Alnatura
1 tk gyümölcscukor
só, bors

Fehérrépa fasírt


1 fehérrépa
1 tojás
2 ek zsemlemorzsa + 1 ek hempergetni
20 g kolozsvári szalonna
csipet só

A sárgarépát félkarikára vágom, majd 2 dl vízben, sóval, borssal, a bio leveskockával felteszem főni. Közben elkészítem a rántást, az evőkanál lisztből és olajból. Amikor a répa megpuhult hozzáöntöm a tejet, gyömölcscukorral édesítem és berántom, még megkóstolgatom az ízeket, ha kell még egy kis cuki teszek bele:)

A fasírthoz a reszelő nagyobb lyukán lereszelem a fehérrépát, ütök bele egy tojást. A szalonnát felcsíkozom és apró kockákra vágom, aztán egy serpenyőben megpirongatom és a répához adom. 2 ek zsemlemorzsát keverek bele és egy picit állni hagyom, de tényleg csak pár percre. Szimpatikus formájú fasírtkákat gyártok belőle, meghempergetem egy kis zsemlemorzsában és kevés olajban megsütöm.

2009. szeptember 13., vasárnap

Tintahalas pizza

Nem ment a blogolás mostanában olyan sűrűn, mint gondoltam. Vannak olyan időszakok, amikor egyszerűen csak a sok tenni való miatt vagy csak mert nincs ihletem arra, hogy írjak nem jutok előre a dolgokban, aztán viszont az ilyen kis "pihenő" után annál nagyobb elánnal tudom újra belevetni magam a posztokba.

Az is nagy problémám volt, hogy eltűnt a noteszem, benne van a fél agyam, egy rakat kaja ötlet, jegyzet stb., de majd egy hét keresgélés után, hál istennek megtalálta a kedves, én már teljesen kivoltam, hogy most aztán mi lesz velem? de meg lett:)) A nyaralási beszámoló is lassan készül, sok-sok bejegyzés torlódik, de lesz miből dolgoznom:)

Hasznos dolgokkal is töltöttem az időt, az utolsó lehetőségeket kihasználva, próbáltam/ok egy-két dolgot még eltenni, ez látszik is a pizza körül a pulton.
Itt az ősz, szeretem az őszt, főleg, ha ilyen gyönyörű ragyogó idő van és a sok-sok őszi finomságról ne is beszélve, az ember ilyenkor azonnal igényli a kicsit masszívabb ételeket:)
Mióta írom a blogot még jobban odafigyelek a szezonális gyümölcsökre-zöldségekre és nagyon hálás vagyok a természetnek értük, hihetetlenül sokszínűek és gyönyörűek. Pl. új felfedezés számomra a friss füge, párszor már ettem korábban, de most ért a kattanat, hogy ez mennyire finom!!!! Nem készült belőle semmi extra, mert megettem mind úgyahogy volt, majd talán jövőre.

A nagy eltevésben készítettem házi kechupot, egy picit átalakított Jamie Oliver recept alapján, nem sokára felteszem, de előtte egy kis paradicsom lét is csináltam és ebből maradt a paszírozás után egy sűrű kis paradicsom krémem, ami az alapját képezte ennek a pizzának.

A pizza tésztát közel hasonlóan készítem mindig, kicsit szoktam csak eltérni az arányokkal, most ez így nézett ki.

250 g liszt
3 g szárított élesztő
1 tk só
1 tk cukor
1 ek olívaolaj
1 dl víz

Került rá:
2 ek paradicsom szósz
2 gerezd fokhagyma
só, 2 tekerésnyi őrölt bors

Tetejére
250 g tintahal karika
1 kis marék bazsalikom
paradicsom karikák
füstölt sajt+ medvehagymás keménysajt

A tintahal karikákat megtisztítom, előfőzőm őket, sós vizben, kb. 4-5 percig. Fontos, hogy a tintahal karikát ne főzzük túl, mert akkor sajnos egy radírgumi szerű képződményünk lesz, viszont ha pont jó, akkor mennyei élményben lesz részünk.

A pizza tésztát összegyúrom és kézzel dagasztom pár percig, aztán pihetnetem kb. fél órát. Ezután újra átgyúrom és egy kiolajozott pizzasütő formába egyengetem.
A paradicsom szószba belereszelem a fokhagymát, sózom, borsozom rákenem a pizzára. Megszórom egy kis bazsalikommal, a tintahalkarikákkal, paradicsomkarikákkal. A tetejére mehet egy nagy adag sajt, sütőbe vele, aztán jöhet az otthoni szieszta.