Rugelach 3 ízben

Aszalt szilvával, szilvalekvárral, mandulával az első, a másik verzió aszalt eperrel, epres narancs lekvárral, dióval, a harmadik variáns pedig sárgabarackos narancs lekvárral és datolyával készült. Már korán eljöhettünk a melóból 23-án, valahogy jellemző módon még mindig némi káosz uralkodott a fejemben a karácsonyi sütik terén, az erősen megcsappant pepparkakor keksz állomány mellé gyártanom kellett karácsonyi kis sütikéket, mert azok természetesen kellenek;)) Habcsókok töltötték meg a gondolataimat, de hazaérve kávézgatva, újra elővettem a korábbi jegyzeteket, átlapoztam néhány újságot a felhalmozott és frissen vásárolt karácsonyi sajtóból. Aztán a jegyzetekben többedjére feljegyzett rugelach-ot láttam meg.

Chili és Vaníliánál régebben nagyon megtetszett a rugelach, most megnéztem 2005-ös poszt. Hihetetlen,hogy 5 év telt el azóta, na mindegy lassú víz partot mos alapon, eljött az ideje, az elvesztegetett történetek pótlásának.

Na de mire elértem ahhoz, hogy megsüssem a sütit, rájöttem, hogy nincs itthon krémsajtom, csak mascarponém, de legközelebb kipróbálom krémsajttal is. A fele készült szilvás ízben és a tészta másik feléből nem bírtam ki még 2 másik ízt ki kellett próbáljak. Isteni finom sütemény szerintem, az is biztos, hogy nem lehet belőle túl sokat falatozni, mert elég tömény gyönyörök, de így karácsony táján, nem árt az ilyen süti, amibe ha az ember beleharap mosolyra húzódik a szája:)

Hozzávalók:
(48 darabhoz)

25 dkg mascarpone (Rugelach-hoz ugyanennyi krémsajt)
25 dkg vaj
7 ek cukor
30 dkg liszt
pici só

Töltelékek:

Aszaltszilvás-mandulás 
6 dkg aszaltszilva
8 ek szilvalekvár
10 dkg mandula
5 dkg barna cukor
2 ek sima cukor
2 tk fahéj
1 ek reszelt narancshéj (bio)

Aszalt epres-diós 
4 dkg aszalt eper
3 ek.epres narancslekvár (v. 3 ek narancs és 3ek eper lekvár)
5 dkg dió
2 dkg barna cukor
1 ek sima cukor
1 tk reszelt narancshéj (bio)

Datolyás-narancsos- diós
5 dkg datolya, aszalt
3 ek. sárgabarackos-narancslekvár, vagy csak sima narancslekvár
5 dkg dió
3 dkg barna cukor
1 ek sima cukor
1 tk fahéj
1 tk reszelt naracshéj (bio)

Tetejére:

1 tojás, 2 ek tej
cukor, fahéjjal keverve

Elkészítés előtt kivettem az alkotó elemeket vagy egy órával korábban a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjenek. Összekevertem a mascarponét, a vajat és a cukrot, majd hozzágyúrtam a lisztet és a sót. Nem sikerült bucit formálnom belőle, mint az eredeti receptben, de lefedtem a tálat folpackkal és hűtőbe tettem 2 órára,  ha egész éjszaka hűtőben marad az sem baj.

Közben elkészítettem a töltelékeket, apróra vágtam a magvakat, diót és mandulát valamit az aszalt gyümölcsöket. Aztán külön-külön összekevertem a többi hozzávalóval és félretettem.

Elővettem egy nyújtódeszkát és egy alaposan belisztezett deszkára kiszedtem, kissebb közelharc után a tálból a tésztát. 4 részre vágtam, majd mindegyikből egy kb. 25 centi átmérjű kört nyújtottam.  Rákentem a tölteléket. A köröket először 4 részre, majd azokat 3-3 háromszögre vágtam. A szélesebb végüknél feltekergetve, meg is kaptam, a helyes kis kifliket. Sütőpapírral borított tepsire rakosgattam a kifliket, megkentem a tojásos tejjel, megszórtam a fahéjas cukorral és 180 fokon 20 perc alatt megsütöttem. Nagyon jót tesz neki, ha áll pár napot. Isteni finom érdemes rá időt szánni.
(24 db aszaltszilvás-mandulás, 12 db aszaltepres diós, 12 db datolyás-narancsos diós lett belőle)

Pepparkakor keksz és filc díszek

IKEA keksz, azaz egy svéd gyömbéres keksz receptet takar a vicces név.  (de persze csak azért mert nem tudom mit jelent;) Egy csajos partin sikerült begyűjtenem tavaly és már alig vártam, hogy eljöjjön az ideje a próbának. Melós dolog nem mondom, de nekem nagyon tetszett. Főleg ha a sütikiszúró gyűjteményem bővítése nem az utsó pillanatban jutott volna eszembe, hogy mennyire jó lenne emberke vagy hópihe:), nahh de majd jövőre:) Mondjuk az emberkét megoldottam papírsablonnal, de azért jobb lenne tanulni az előrelátást:)

Hozzávalók:

30 dkg vaj
4 és 1/2 csésze liszt

2 tk szódabikarbóna

1/2 csésze méz

1 csésze nádcukor (kezeletlen, Demerara)
1 és 1/2 ek. őrölt fahéj

1 és 1/2 ek. őrölt gyömbér

1/2 tk őrölt szegfűszeg

2/3 csésze víz

Egy masszívabb lábasban keverjük össze a mézet, cukrot a fűszereket és a vizet. Itt gyakorlatilag karamellizálódni fog a cukor és a méz.  Kisebb tűzőn, kevergetve forraljuk fel, majd kis kockákban adjuk hozzá a vajat, kevergetve olvasszuk fel az illatozó karamelles masszában. Keverjük össze a lisztet a szódabikarbónával, majd öntsük bele a picit hűlni hagyott mézes keveréket. Alaposan dolgozzuk össze, míg szépen összeáll a tészta. Hűtsük ki és folpakba csomagolva minimum egy éjszakára tegyük hűtőbe.


Másnap felhasználhatjuk a tésztát, megjegyzem nekem vagy 3-4 napot csücsült a 2. adag a hűtőben, mert vigyázat rengeteg lesz belőle vagy 100 db keksz és nem ment egyszerre egy délután az összes.

Sütés előtt szobahőmérsékleten még egy órát kell várni vele.


Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Sütőpapírral borítsuk be egy sütőlapot. Enyhén lisztezett deszkán, kisebb adagokban nyújtsuk ki a tésztát. Itt a vastagság nagyon fontos, mert hajszál vékonyra kell nyújtani, ahhoz, hogy elérjük a ropogós keksz állagot, visztont ha egy kicsit vastagabbra sikerül, akkor mézeskalácsra fog hajazni.
Szóval ha szépen kinyújtottuk, akkor tetszés szerinti formákkal kiszúrjuk a tésztát, a maradékot újra össze lehet gyúrni és újra kinyújtani. Több adagban megsütjük a kekszeket, kb. 6-8 perc közötti sütés elég nekik, bár az én sütőmben egy része megkokszolódott, de már tettem bele cserepeket, remélem mostmár jó lesz:) Fém dobozban sokáig eltartható.

Ünnepekben még nem tudom, hogy állunk gépügyileg és tudok-e még posztolni, ezért mindenkinek aki erre jár nagyon békés, áldott ünnepeket kívánok ezekkel a filc díszekkel is, amelyek azóta nagyon jó helyre kerültek!
Ezek is már régóta izgattak, de legalább most megvalósult a manifesztálódásuk:)) és persze rögtön rengeteg további tervem született filc dísz ügyileg, ha valakit érdekel a készítése, nem túl nehéz őket legyártani és szerintem szép ajándéknak valók:)

Narancsos-datolyás keksz Xukorral

Hozzávalók:

14 dkg Xukor (nyírfacukor)
20 dkg vaj
35 dkg durumliszt

1 tojás

2 ek. tej
15 dkg datolya
1 narancs (bio)

a tetejére:
1 tojásfehérje
2 ek Xukor

A vajat keverjük habosra a Xukorral, tojással és tejjel. A liszteben keverjük el a szódabikarbónát  és keverjük a vajas masszához, reszeljük hozzá az alaposan megmosott narancs héját és keverjük bele az apróra vágott datolyát is. Diónyi gömböket csippentsünk le a tésztából és sütőpapírral borított tepsire sorakoztassuk őket, mindegyiket egy kicsit nyomkodjuk laposabbra. Előmelegített sütőben 10 percig elősütjük, majd kivesszük a sütőből a tetejét kenjük meg a tojásfehérjével és szórjuk meg a xukorral. Tegyük vissza a sütőbe meg 6-8 percre, hogy egy kis színt kapjon a kekszike.
Rácson hűtjük, 32 darab keksz lett belőle.


A fehér cukor alternatíváinak keresgélése közben már korábban is megakadt a szemem a Xukron (nyírfacukor), ami egy természetes anyag. A Finnországban fa alapanyagból készítik. Nem vált ki inzulin választ a szervezetből, így a cukorbetegek is bátran fogyaszthatják. 40 %-kal kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a cukor, ráadásul az éhség érzetet is késlelteti. Nem emeli meg a vércukor szintet, mivel glikémiás indexe alacsony. A fogszuvasodás megelőzésében is fontos szerepe van, így a rágógumikban is a használják ezért, bár mellé teszik az aszmaprtamot, így már nem lesz olyan fincsi a végeredmény. 

Sütőben sült sütőtökös palacsinta kandírozott gyömbérrel

Kipróbáltam a holland almás palacsintát (Pannenkoeken) korábban. Eléggé fontos helyen szerepelnek a palacsinták a preferencia sorrendemben:), szorgosan próbálgatom is a verzióit (pl: Firdotto leves, Blini, Szirnyiki), köretként is nagyon fincsi a palacsinta metélt, kimeríthetetlen az ízesítéseinek tárháza, de természetesen a "mezei" baracklekváros pali is jöhet bármikor:)

A nagymamám kertjéből nem régiben szép kis sütőtököket szüreteltem saját kezűleg. Sötét zöld színben pompáztak, de a kis konyhám melegében gyönyörű narancs színűvé értek néhány hét alatt. És olyan édessé váltak, amilyet talán még sosem sikerült vennem. Így jutott eszembe, hogy ha ennyire finom édes nem sértődne meg ha épp palacsintába tenném:)

A kandírozott gyömbér pedig már nagyon várta a további hasznosítást (főleg a fejemben:)), már az almás változatába is bele csempésztem. Őszintén ezt csak gyömbér fan-oknak javaslom, mert erős ízű kandírozott formájában is, én azonban így is szeretem nagyon. A sütőtök önmagában is elrettentő itthon, de Iván kutyi azért szerette:)

Hozzávalók:

200 g sütőtök
2 tojás
70 g liszt (lehet fele-fele arányban teljeskiőrlésű és sima, nálam graham volt fele)
1/2 tk fahéj
15 g kandírozott gyömbér
1 ek barna nádcukor (Demerara)
50 g vaj
1,5 dl tej
2 ek porcukor

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Vágjuk le a sütőtök héját és reszeljük le. Vágjuk fel apró kockákra a kandírozott gyömbért.  A felvert tojásokhoz adjuk hozzá a cukrot, a liszteket,  a fahéjat majd öntsük hozzá a tejet és kézi vagy gépi keverővel dolgozzuk el csomómentesre. Adjuk hozzá 1 evőkanálnyi olvasztott vajat, a reszelt sütőtököt és a gyömbér kockákat. Egy 23 cm átmérőjű vagy ehhez közelítő méretű serpenyőben vagy edényben melegítsük fel a maradék vajat. Amikor felhabzik, öntsük bele a tésztát és tegyük is be rögtön a sütőbe. 15 perc sülés után amikor már szépen kezd barnulni, vegyük ki és szórjuk meg a tetejét 2 evőkanálnyi porcukorral ,majd tegyük vissza még további 2-3 percre a sütőbe. Én csak magában eszegettem, de lekvárral pl. narancs lekvárral és egy pici tejszínhabbal biztos lehet még fokozni az élvezeteket. 

Eredeti recept: Holland almás palacsinta, A Stahl újság 2010 őszi számából származik. 

Sült paprikás padlizsánkrém

Még mindig nem tudok elszakadni a sültpaprikás posztoktól, de idénre ez lesz az utolsó:)  Ráadásul a Nagycsarnokban tegnap még láttam 280,- Forintért piros és zöld kápiát is, pritaminokat, szóval még alapvetően most sem késő:)), de kaliforniai paprikából is finom. A nem régi vendégeskedésre készítettem ezt a krémet és megígértem, hogy felkerül a receptje. Az egyik vendégünk igen lekorlátozza a táplálkozási szokásait (Káposztás Harcsát például nem kért:), de szerencsére ez a kence szimpatikus volt neki, így nem maradt éhen:)) Remélem ez a recept is hozzásegíti a paletta szélesítéséhez. Konkrétan szinte csak sült paprikában különbözik a hagyományos padlizsán krémtől, de megállapíthatom, hogy nagyon kellemes kiegészítője a sült paprika a padlizsán krémnek is:)

A turpisság a képekben az, hogy a krémről nem készült fotó, de nagyban hasonlít a a korábban elkészítgetett Zakuszkákra, így most még ezeket megmutathatom. Az egyik Chef Viki sütőben sütős zakuszkája, a másik Gabojsza babos verziója. Mindkettő mennyei, sajnos kevés készült belőlük, de jövőre jobban dőzsölünk remélem. Ezúton is köszönöm a recepteket!

Hozzávalók:

1 nagy padlizsán
4 db kápia paprika v. 2 kisebb piros kaliforniai paprika
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
1 tk mustár
2 tk csípős paprikakrém (házilag készített darált paprika krémet használtam:))))
4 ek olívaolaj
só, őrölt bors
esetleg 1-2 kanál házi majonéz nem tehet rosszat neki, de ez most nem tettem bele

A padlizsánt és paprikát sütőben megsütjük. A padlizsánnak hosszabb időre van szüksége, kb. 45 perc a paprikáknak 25-30 perc elég. A paprikákat műanyag dobozba zárjuk egy 10-15 percre, majd lehúzzuk a héját. A padlizsánt is megszabadítjuk a héjától és a paprikával együtt egy tálba tesszük. Rusztikusra mixeljük, én szeretem, ha nem teljesen egynemű. A vöröshagymát nagyon apróra vágjuk és hozzáadjuk a padlizsánhoz. Belereszeljük a fokhagymát, belekanalazzuk a mustárt, sózzuk, borsozzuk és elkeverjük benne az olajat is. Jót tesz neki, ha hosszabb időt hűlni hagyjuk, én előző nap készítettem el.

Végezetül egy pillantás az utolsó Ginko levelekre, egy évet kellett várjak, hogy elkapjam utolsó szépségükben őket, így is majdnem lekéstem, mert már a földön hevertek:)))
                

Savanyúkáposztás harcsa

Eltűntem csöppet, túlságosan is elszaladt az idő posztok nélkül. Beteg szegény számítógépünk, ez kicsit terheltté teszi az írogatást, de remélem jobban lesz hamar, ő vagy az utódja:) Ráadásul már érzékelem a karácsonyi zsongást, úgyhogy pláne össze kell kapjam magam. Na de azért a nagy hallgatás közben főztem is néha:) Nemrégiben vendégség volt nálunk és mivel legfőképp egy nagyobb adag harcsa jöhetett szóba, ezért kézen fekvő volt, hogy a réges rég kinézett savanyúkáposztás harcsát csináljuk. A vicces az volt, hogy a párom is kinézett a TV-ben egy másik verziót, de aztán kissebb közelharc után én győztem:) Tényleg pepecselős történet, mert mindent külön-külön meg kell sütögetni, de aztán is ő belátta, hogy megéri. Václav Malovicky: Svejk Útleíró szakácskönyvéből származik a recpet, amit nem tudom elmondani, hogy mennyire örülök, hogy megvettem, nagyon szeretem olvasgatni, nézegetni a régi idők ízeit, ráadásul  szomszédaink leghíresebb ételein keresztül.

Savanyúkáposztás harcsa: (6-8személyre)

1,5 kg harcsa filé

1,5 kg burgonya

1 kg savanyúkáposzta
20 dkg kolozsvári szalonna
20 dkg száraz kolbász (eredetileg nem volt a receptben)

5 dkg örőlt pirospaprika

10 dkg liszt

5 dl tejföl
só, őrölt bors

2-3 dl szőlőmagolaj,

(az eredeti receptben 30 dkg zsír + 2 dl olaj volt, azért ezt túlzásnak találtam)

A harcsát kisebb szeletekre vágjuk, megsózzuk, majd paprikás lisztben megforgatjuk és kevés olajon megsütjük. Nem kell sokáig, mert a sütőben még úgyis sülni fog. A savanyú káposztát átmossunk és kicsit összevagdaljuk. A szalonnát vékony szeletekre vágjuk, a burgonyát és a kolbászt pedig karikákra. A kolbászt és a szalonnát serpenyőben picit elősütjük, hogy jól kiadja az ízeit. Félretesszük és a visszamaradó zsíron a káposztát rövid ideig pároljuk. A burgonyát bővebb olajban aranybarnára sütjük.Vékonyan kikenünk olajjal egy nagyobb jénait, beletesszük a burgonya felét, rá a káposzta felét, megszórjuk kolbásszal és szalonnával aztán a harcsa szeletek nagyját tesszük rá, majd sózzuk borsozzuk, aztán jöhet a tetejére a maradék burgonya és káposzta, végül a harcsa. A tetejét megöntözzük a tejföllel, sütőben jól átsütjük 180 fokon kb. fél órát. 

Václav Malovicky: Svejk Útleíró Szakácskönyvében, Bodrogi káposztás harcsa néven fut

Sütőtökös-spenótós gnocchi, süngomba és harang paprika

Sok idő eltelt megint, minden esetre tetszik az ősz, ilyenkor van szerintem a legszebb kavalkád a piacokon és öltözik a természet a legvadabb színeibe, az őszi fényekről már nem is beszélve. A legutóbbi VKF-nél gyerekkori emlékeket idéztek fel a gombák és úgy látszik ez folytatódik. Gyerekként a Békásmegyeri piacon rendszeresen kaptam a kofáktól egy krumplit, egy almát..stb. mert, hogy a babáimnak akartam belőle főzni, az más kérdés, hogy aztán az öcsém kapott belőle bébipapit, amit én akkor naagyon nehezményeztem:) Az is előfordult, hogy kaptam egy szál szegfűt, aminek letört a szára, de mikor a szüleim rám néztek, addigra már a feje is eltűnt, nem volt rossz ízű:) Azért írok erről mert a címben szereplő süngombát és harang paprikát (amiről a fotót majd pótlom) ajándékba kaptam és tán gyerekkorom óta nem fordult elő velem ilyesmi a piacon.

A süngombát a közeli piacon nézegettem, amikor előkapott az eladó lányka egy zacsit, beletett vagy 15 dekányit, mert a piac már úgyis záráshoz készülődött és ő meg úgyse tudja azt mind megenni a hétvégén. Hát tényleg nagyon megörültem neki, mert, hogy aztán utána olvastam és gyógyhatású és nem különbben finom gombáról van szó. Nekem nagyon tetszik, annyira mókásan néz ki. Kakukkfűves, fokhagymás vajon sütöttem egy picit és eszegettem meg villám gyorsan. A harangpaprikákat szintén nézelődés közben kaptam, mert nagyon örvendeztem neki, hogy jé ez mennyire szépséges.

Valahogy mostanában kissé csökkent a húsevés iránti vágyam, de történt már ilyen korábban is huszonpár évesen, de 2 hónapnyi vegaságnak végül egy rakott krumpli vetett véget. Úgy gondolom, hogy most ez is átmeneti, addig tart, míg olthatatlan vágyat érezzek rá, hogy egyek. Azt gondolom, hogy később viszont, biztos kevesebb husit fogok enni, mint korábban.  Egyenlőre jól elvagyok a zöldekkel, bár az első két napban többnyire zakuszkán éltem, aztán rájöttem, hogy miért is nem csinálok magamnak valami rendes kaját? Fűszer és Léleknél találtam a receptet, ahol viccesen azt írja egy vega kommentelő, hogy végre örül neki, hogy vega:) hát ezzel, most én is így voltam...

Sült sütőtökös-spenótos gnocchi

Hozzávalók:

35 dkg sült sütőtök

15 dkg túró

15 dkg durum liszt

1 tojás

őrölt bors és szerecsendió
só
szőlőmag olaj

Spenótos szósz

200 g fagyasztott leveles spenót
2 g fokhagyma
1,5 dl tejszín
50 g krémsajt
szerecsendió
só
szőlőmaj olaj

                                      
A tököt és a túrót botmixerrel megmixeltem kicsit, nem teljesen egyneműre, hozzáadtam a többi hozzávalót. Lisztezett deszkán rudakká sodorgattam, majd 2 centis kockákra daraboltam a tésztát. Szőlőmag olajon aranybarnára sütöttem mindkét oldalát. 

Legközelebb kipróbálok egy kifőzött verziót is, eredetileg arra gondoltam csak nem olvastam el az elkészítést, csak a hozzávalókat, mikor neki álltam megcsinálni. De nem bántam meg a sütögetést, mert tényleg nagyon finomak.

A spenótós szószhoz, felolvasztom a spenótot majd olajon egy picit még átkevergetem, belereszelem a fokhagymát, szerecsendiót és hozzáöntöm a tejszínt és a krém sajtot. Picit átforralom és kész is.